Kirándulás Eszékre

2026. április 7-én a lányaimmal elmentünk Eszékre. Még sohasem jártam Horvátországban, pedig Eszék egy köpésre van. Előtte szerdán elmentünk a Kertvárosi Kormányhivatalba, és csináltattam nekik EU-s TAJ-kártyát, baj esetére. Másnap a 10:50-es vonattal akartunk menni Magyarbólyig vagy Pélmonostorig, majd átszállva tovább Eszékre. Sajnos Dorka elvesztette a diákját, ezért nem tudtam, hogy fog utazni. Időben kiértünk a pécsi vasútállomásra, ahol kiderült, hogy Dorka személyiével is tud utazni, mert a kedvezmény korhoz kötött és nem a diákigazolványhoz. Sajnos nincs a 10:50-es vonathoz csatlakozás, elnéztem a menetrendet. A vonatra nemzetközi jegyet kell venni, nem jó az országbérlet, de a jegy csak pár száz forint. Így elindultunk, de Villányban megálltunk és ott ebédeltünk. 

Pélmonostor állomás, már a horvát oldalon.

Egy lepattant Bzmot vitt minket Villányba. Ott leszálltunk, és besétáltunk a városba. Kicsit nehezen navigáltunk, de végül találtunk egy helyet, ahol elfogadható áron megebédeltünk. Az ebédet (pizza) nem ették meg a lányok, így elcsomagolva átvittük Eszékre. Éppen elértük a vonatot az állomáson, amit szépen felújítottak a választások közeledtével. Egy felújított Bzmot-tal mentünk Magyarbólyig. Ott átszálltunk az első vagonba, mert csak egy vagont engedtek át a horvátok a határon. Pélmonostoron pedig a Horvát Államvasutak HÉV-szerű vonatára. Sokkal kényelmesebb volt, volt mobilnet és 100 km/h-val száguldott, így akkora távot, mint Pécs-Magyarbóly között volt, alig fél óra alatt tettünk meg. 

A főtérnek kinevezett tér Eszékén + két Facskó.

Miután megérkeztünk az eszéki vasútállomásra, kissé eltévedtünk. Elindultunk egy irányba, aztán egy teljesen másikba. Közben az addig külön dobozban hurcolt pizzát a lányok egyszer csak mégis megették. Dorka elővette a navigációt, és annak segítségével elindultunk egy hosszú utcán. Úgy terveztük, hogy átmegyünk egy alagút alatt, de az alagutat sehogy sem találtuk meg. Át akartunk menni egy alagút alatt, de nem találtunk alagutat, és teljesen másfelé mentünk. Útközben elhaladtunk egy rendőrőrs előtt, és megtekintettük életem legszexibb rendőrnőjét gyakorló egyenruhában. Végül nagy nehezen megtaláltuk a várat, és megtaláltuk a Drávát. Kultúrsokkot okozott, hogy az autók megálltak a gyalogátkelőnél nekünk, tehát nem próbáltak meggyilkolni minket, mint Magyarországon. 

A zsákmány szemléje. 

A várat, pontosabban a belvárost, gyönyörűen felújították. Kerestünk egy boltot. A boltokban euróval lehetett fizetni, de előtte még, mielőtt bementünk volna, átvágtunk egy szépen felújított sétálóutcán, a főtéren. Ez valójában inkább egy belváros volt, és kerestünk egy boltot, ott euróval lehetett fizetni, vettünk valamit inni, vettünk valamit enni. És utána elindultunk beljebb. A főtéren bohóckodtunk egy kicsit. Látszott, hogy ez olyan hely, ahol az emberek napnyugta után kiülnek, beszélgetnek. Egészen más hangulata volt, mint mondjuk a Bajai Szentháromság térnek. Egy másik boltban rengeteg édességet vásároltunk, én meg innivalót. Teljesen elhasználtuk az eurós kártyámat, és elmentünk egy helyre, ami még nem a vár volt, hanem egy tér előtte. Ott megnéztük a zsákmányt, és utána mentünk tovább. 

A Dráva partján Eszéken.

Kijutottunk a Dráva-partra. A Dráva egy elég fura folyó, nem olyan széles, mint a Duna, inkább olyan széles, mint a Tisza, és tele volt zátonyokkal. A másik oldalon látszott egy szabadidőpark, egy vidámpark, valószínűleg ott van az állatkert. A parton volt út bicikliseknek, futóknak, autóknak és rekortán futópálya. Amikor végeztünk, akkor bementünk a várba, ahol éppen egy hétvégi futóversenyre készültek. Fájt nagyon a szívem, mert nagyon régóta nem voltam futóversenyen. A WC-k azok borzasztóak Horvátországban, illetve nagyon szemetes minden. Ez azt jelenti, hogy egyrészt illegálisan járatják a szemetet az utak mentén, másrészt a szemetes köré odadobják a szemetet. 

A vár előtti felújított tér.

Miután a várossal végeztünk, megint bementünk az első boltba venni valamit, meg egy gyorsétterembe valami kaját Dorkának, mert vacsoraidő volt. Utána elindultunk vissza az állomásra. Még sok időnk volt a vonat indulásáig, és találtunk útközben egy helyet, ami egy üzleti negyed volt. Egy felhőkarcoló, azaz modern irodaház. Voltak klassz mindenféle kiülős helyek, de a lányokat nem az érdekelte, hanem egy szökőkút. A szökőkútban jéghideg víz volt, onnan bányászták ki a beledobott pénzérméket. Azt persze nem szabad, de attól még volt ott orosz, szerb, euró, horvát, mindenféle pénz volt. És hát nem lettek csuromvizesek, csak kicsit nedvesek. Rövidesen egy hosszú utcán visszamentünk az állomáshoz. És az állomáson még elmentünk WC-re, borzasztó volt: összefirkálva, papír nulla, koszos-mocskos minden. Ugyanezt tapasztaltuk a várban is, a mellékhelyiségben. Nem lehet minden tökéletes. 

A vár előtti felújított tér második része.

A vonatra várva találkoztunk volt PTE-s tanítványaimmal, akik külföldiek voltak, és a valóban létező 08:50-es vonattal mentek át Eszékre. Az egész napot ott töltötték. Dorka beszélt velük pár szót angolul, ők beszéltek pár szót magyarul, Sára meg szépen elbújt mögém, ahogy szokott, akármerre fordultam. Jól elszórakoztatták egymást. Utána a vonaton kicsit dumáltam a tanítványaimmal, hogy merre menjenek végzés után. Dorka külön ült, ugye, nagylány, és Pélmonostoron átszálltunk egy magyar vonatra. Nagyon hideg volt, és Sárának hiába mondtam, nem öltözött föl rendesen reggel, úgyhogy ráadtam a pulóveremet. Abban rohangáltak, de a kardigán túl nagy volt neki. Végül fölszálltunk a Magyar Államvasutak által biztosított lepattant Bzmotra. Ott jól elszórakoztunk, és hazamentünk. 

Mortal Kombat a pélmonostori állomáson. Előadják a Facskó Nővérek. 

Hát, ez volt az első horvátországi utazásom története. Nagyon jó benyomásom volt a horvátokról, a szemetelés ellenére egy alternatív "lehetett volna ilyen is" Magyarország. Hogyha esetleg itthon törődnék velünk, hogy hogy élünk, hogy éljük a hétköznapjainkat, akkor így nézne ki Magyarország is. Nem olyan, mint a Nyugat, nem arról van szó, csak van működő rendőrség, ezért megáll az autó a zebránál. Sokan kerékpároznak, ezért vannak a kerékpárutak. Próbálják a várost élhetővé tenni. Működik a vasút, 5G-s mobilszolgáltatás van a vasúton. Ez is azért van, mert ott emberek élnek, akik használják, és ez eljut a vezetésig. Ennyi volt, még biztosan visszamegyünk. A lányoknak nagyon tetszett, nekem is.