Rövid két hetes nyári szabadság után, amit főleg Baján szemüvegkészítéssel, rohangálással, ügyek intézésével és barátok látogatásával töltöttünk, 2011. július 16-én repültünk vissza a WizzAir egyik járatával Turkuba. A Ferihegyi reptéren találkoztunk két építőmunkás sráccal, akiknek megadtam a telefonszámomat, hogy ha valami probléma van, akkor keressenek meg. Nem tudom, hogy írok-e még róluk itt a blogban, de később tényleg megkerestek és mivel magyarokhoz jöttek ki dolgozni, jól kihasználták és átverték őket. Egyébként pedig itt dolgoztak a sarkon egy irodaházban a 10-es villamos végállomása közelében. Sajnos a turkui járat azóta megszűnt, csak rendes géppel tudunk hazautazni, de akkor nagyon jól jött, hogy egy irányú jegyet tudtunk venni, és most már innen veszünk retúrjegyet haza, ez megkönnyíti a dolgunkat. Csodálatos volt a visszatérés ebbe az országba, a fenyők és zöldellő nyírfák közé. Anna-Marit kissé meglepte, hogy fél kilenc helyett háromnegyed tizenegyig fent süt a Nap, de megkönnyítette a hotel megtalálását. Ugyanis úgy döntöttünk, hogy a vasárnapot Turkuban töltjük, megnézzük a várost és élvezzük az életet.
A katedrális Turkuban, végre állványzat nélkül. Ez a fél nap nagyon rövid volt. Reggel telepakoltuk a hasunkat a büfé reggelivel a hotelban, a szobában hagytuk a 80 kg-nyi bőröndöt, majd elindultunk az Aurajoki, az Aura folyó felé, amely körül a látványosságok koncentrálódnak. Kezdtük a katedrálissal, amely a Finn Evangélikus Egyház székhelye, azon egyszerű okból, hogy 1809-ig, amíg Finnország területe (nem az ország, akkor az még nem létezett) Svédországhoz tartozott, Turku volt a főváros. I. Sándor cár helyezte át a fővárost egy kicsiny halász faluba, Helsinkibe, 1812-ben. A várost valamikor a XIII. században alapították, a templom ennél újabbnak tűnt. Lassan végigsétáltunk az Aura folyó partján, ahol az utolsó híd után kezdődött a kikötő. A városhoz közel van Stockholm vízi úton és Åland is, egyszóval elég jelentős kikötő. Ezenfelül a helyiek vitorláshajói is színesítik a látványt. Elsétáltunk a várhoz, amely szintén elég régi, de elég egyszerű, majd szépen vonatra szálltunk a városban pont akkor zajló manga találkozó őrült ruhákba öltözött szereplőivel együtt és hazavonatoztunk Helsinkibe. Persze a 80 kg csomagot nem tudtam a hátamon elvinni, ezért a szálloda és a vasút állomás, továbbá Pasila és a lakás között taxit fogadtunk, de elég sok finomságot tömött a feleségem a bőröndökbe, hogy ne sajnáljam annyira a taxikra költött pénzt. :)
Ragyogó nyári napsütés, Anna-Mari és egy régi vitorláshajó a kikötőben. Egyébként Turku 2011-ben Tallinn-nal együtt Európa Kulturális Fővárosa volt, ezért már akkor elhatároztuk, hogy Tallinnba is átkompozunk még idén. De az már egy másik történet.
